Ferences öregdiák beszámolója

Szentföldi zarándoklaton vettek részt öregdiákjaink ferences szervezésben. Február 24 – március 3-ig vezette a zarándoklatot Vencel atya, aki a magyarországi ferences rendtartomány szentföldi megbízottja. Az ő feladata előmozdítani a Szentföld ügyét, és emellett zarándoklatszervezés is. Az egy hetes út résztvevői túlnyomó részt ferences kötődésűek, ferences atyákkal és közösségekkel ápolnak kapcsolatot.

A szűkös időkeret feszített programot kívánt meg. Célul tűztük ki, hogy azokat a legfontosabb helyeket látogassuk meg, ahol a mi Üdvözítőnk élt és működött. Február 24-én, vasárnap repítette a 47 főből álló zarándokcsoportot az El-Al izraeli légitársaság gépe Tel Avivba, ahol a repülőtéren várt bennünket az idegenvezetőnk, Bodrogi Zsuzsa, aki mindvégig velünk volt, és gondunkat viselte. Innét egy óra buszozás után már meg is pillantottuk Jeruzsálemet, a sok vallást és kultúrát magában foglaló szent várost.

Azt szokták mondani, hogy „ahol az ég és a föld összeér”. Este hat órakor szentmisén vettünk részt a Szentföldi Kusztódia központi kolostorában lévő Szent Üdvözítő Templomban (San Salvatore). Szállásunk a görög-katolikus zarándokházban (melkiták), illetve a ferences Casa Nova vendégházban volt. Mindkettő az óvárosban, öt percre helyezkedik el a Szentsírtól. Másnap reggel latin nyelvű ünnepi szentmisén vettünk részt a Szentsírnál, amit csekély várakozás után mindenki meglátogathatott belülről.

A nap folyamán az Utolsó Vacsora terme, Mária Elszenderülésének Temploma, a Siratófal, valamint a Szentsír Bazilikában lévő Golgota-sziklájának felkeresése került sorra. Délután ki-ki részt vett a négy órakor kezdődő latin nyelvű gyertyás körmeneten, szintén a Szentsír Bazilikában, amit a ferences atyák naponta végeznek. A keddi nap az Olajfák-hegye, valamint Ain Karem meglátogatásával telt. A Getszemáni-kertben, az Agónia Bazilikájában kilenc órakor kezdtük szentmisével, majd a kertben sétáló idős spanyol atya jóvoltából, az egész csoport bemehetett az évezredes olajfák közé, s megérinthette azokat az olajfákat, amelyek még Jézus idejéből valók.

Délután Ain Karem felé vettük útirányunkat, ahol Keresztelő Szent János születésének helye van. Innen nem messze található egy csodás remeteség, Szent János Pusztája, ahová a hagyomány szerint Keresztelő Szent János elrejtezett édesanyjával, amikor Heródes üldözte őt. Este az Izraeli múzeumban módunkban állt megtekinteni az ókori Jeruzsálemet ábrázoló makettet, valamint a Holt-tengeri tekercsek egy részét.

Február 27-én, szerdán utaztunk Betlehembe, a Születés Bazilikájába, ahol szintén szentmisével kezdtük. Majd a Születés Barlangja, valamint Szent Jeromos barlangja meglátogatása után az ottani ferences vendégház éttermében költöttük el ebédünket. Délután a Jeruzsálemtől egy órányi utazásra lévő Holt-tengerben mártóztunk meg Qumrán közelében. Útközben megcsodálhattuk a Júdeai-sivatagot, amit azokban a napokban színpompás virágmező borított.

Másnap, csütörtökön búcsút vettünk az aranyos Jeruzsálemtől, és Galilea felé indultunk. Utunk szintén a Júdeai-sivatagon át vezetett. Egy szép kilátóhelyről megcsodálhattuk madártávlatból a Wadi Qelt völgyében épült Szent György Kolostort. A kolostor alatt vezet, melyen minden bizonnyal Urunk Jézus Krisztus is járt Jerikóból Jeruzsálembe menet. Jerikóban elhaladtunk „Zakaus fügefája” mellett, majd rövid időre megpihentünk a „Megkísértés-hegyének” lábánál. Utunkat a Jordán folyó mentén folytattuk, mígnem két órányi buszozás után megérkeztünk a forgalmas Názáretbe.

Délután két órakor szentmisén vettünk részt az Angyali Üdvözlet Bazilikájában, és Urunk Megtestesülésének titkán elmélkedtünk. Felkerestük a Boldogságos Szűz, valamint Szent József házát is, melyek akkoriban barlanglakások voltak. Este felé még elmentünk a közeli Kánába, ahol a házastársak hálát adtak egymásért, és ismét kinyilvánították egymás iránti hűségüket. A következő, pénteki nap a Genezáreti-tó partján telt.

A Nyolc Boldogság-hegyén azon elmélkedtünk, hogy Jézus miként teljesíti be a Törvényt, és miként ad számunkra iránymutatást az ő követéséhez. Kafarnaumban szentmisén vettünk részt közvetlenül a tó partján a külön erre a célra kialakított helyen. Tabghában, a kenyérszaporítás helyén épült templomban elimádkoztuk az Úrangyalát, majd nem messze a tó partján egy „Szent Péter” nevű vendéglőben ebédre Péter-halat fogyasztottunk.

Kis pihenő után a Jordán folyó partján, Jézus megkeresztelkedésére emlékezve, mi is mindannyian megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. A nap utolsó programja gyanánt felmentünk a Szineváltozás-hegyére, ahol a Törvényben, a Próféták által és személyesen Jézus Krisztusban megnyilatkozó isteni Igének azonosságáról elmélkedtünk. Zarándoklatunk utolsó napján, szombaton egy órányi utazás után Haifában, a Kármel-hegyén lévő Stella Maris Bazlilikában (Tengernek Csillaga) vettünk részt szentmisén. Ez után a nap utolsó programjaként elutaztunk Akkóba, az utolsó keresztes városba, ahol a ferences templomban felidéztük Assisi Szent Ferencnek a szultánnal való találkozását.

A szállásunkra való visszatérésünk után nem sok idő maradt pihenésre, hiszen a hét folyamán átélt zarándoklatunkról beszélgettünk egymás közt, és hajnali fél kettőkor el kellett induljunk a repülőtérre. Elmondhatjuk, hogy mindvégig érezhetően velünk volt Isten az ő kegyelmével, testvérekként adott minket egymásnak, és mindannyian ismeretekben, de főleg lelkiekben gyarapodva térhettünk vissza.

Köszönjük, Urunk!

Vélemény, hozzászólás?