Jeruzsálem
A Nagypénteki gyűjtésre való emlékezés, azt jelenti, hogy fölidézünk egy apostoli korra visszanyúló kötelességet. Ezt Szent Pál tanúsítja, amikor így ír a Galatákhoz:
Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni (2,10).
Ezt erősíti meg a korintusi és római hívek felé is (1Kor 16; 2Kor 8-9; Róm 15):
ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (Róm 15,26).
Ezekkel a szavakkal fordul Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa az egyetemes egyházak pásztoraihoz, hogy lehetőségükhöz mérten anyagilag is támogassák a Jeruzsálemben, Izraelben illetve Palesztinában, Jordániában és a környező közel-keleti országokban élő keresztényeket.
A Szentföld az egész Egyház testvériségét várja és szeretné viszonozni annak, az útja során felmerülő kegyelem és fájdalom tapasztalatának megosztásában. Mindenekelőtt el szeretné ismerni a Közel-keletért összegyűlt Püspökök Szinódusának kegyelmét és a ciprusi pápai látogatást. Ezek az események növelték a világ érdeklődését és még több zarándokot vonzottak az Úr Krisztus történelmi nyomdokainak helyszíneire. De érezhető a keleti régiókban a keresztények elleni erőszak kiéleződésének fájdalma is, amelynek hatásai erősen jelen vannak a Szentföldön. A keleti keresztények megtapasztalják a vértanúság aktualitását, és az instabilitás és a béke hiánya miatt is szenvednek. A legaggasztóbb jel a feltartóztathatatlan számkivetés. Egyes helyzetekben egy pozitív jel sem elegendő ahhoz, hogy megforduljon a keresztények emigrációjának fájdalmas tendenciája, amely elszegényíti a fiatal nemzedékek által épített teljes terület életképesebb erőit.
Ezért nekünk is dolgunk a Szentatya bátorításának szavaihoz csatlakozni, amelyet Jeruzsálem, Izrael, Palesztina, Jordánia és a keleti környék országainak keresztényeihez intézett: Soha nem lehet belenyugodni a béke hiányába. A béke lehetséges. A béke sürgős dolog. A béke nélkülözhetetlen feltétele az emberi személyhez és a társadalomhoz méltó élethez. A béke a Közel-kelet emigrációja elkerülésének legjobb orvossága (XVI. Benedek pápa záró homíliája a Közel-keleti Szinóduson).
A gyűjtésre buzdító jelen felhívás a béke ügyét is szem előtt tartja, amelynek a Szentföld testvérei és nővérei hatékony eszközök szeretnének lenni az Úr kezében egész Kelet javára.
Ez a húsvét felé tartó nagyböjti időszak kezdetére esik és Nagypénteken éri el csúcspontját, vagy más ennél kedvezőbb alkalommal, helyi kontextustól függően. De a gyűjtés a megszokott úton nélkülözhetetlenül a szeretett Föld keresztényeinek életének előmozdítására folyik be.
A Keleti Egyházak Kongregációja ezeknek az Egyházaknak a lelkipásztori, nevelési, jóléti és karitatív szükségleteinek a szóvivője. Hála az egyetemes szolidaritásnak, ezek a hozzá tartozó népek szenvedéseiben és reményeiben meg fognak maradni, az ökumenikus és a vallásközi együttműködést is támogatva. Hálát fognak adni Istennek és meg fogják védeni az egyes személyek és a közösség jogait és kötelességeit, a személyes gyakorlattól és a vallásszabadság nyilvánosságától kezdve. A szegények oldalán fognak elhelyezkedni, mindenféle diszkrimináció nélkül, hozzájárulva a Közel-kelet szociális felemelkedéséhez. Legfőképp így fogják az evangéliumi boldogságokat megélni a megbocsátásban és a kiengesztelődésben.
Benedek pápa felhívja figyelmünket, hogy merjünk tovább haladni a gesztusokon túl a dicséretre méltó konkrét segítségig. A kapcsolatnak intenzívebbnek kell lennie, hogy el lehessen érni „egy Jézus Földjén lehorgonyzott igazi lelkiséget”.
A Szentatya nevében bizalommal mondok köszönetet a lelkipásztoroknak és a teljes egyház híveinek, nagylelkűségük megerősítéséért. Őszinte köszönet a Latin Egyháztól a Jeruzsálemi Patriarkális Egyházmegyének és a Ferences Kusztódiának, mint ahogy a Melchita, Maronita, Sira, Armena és Caldea Egyházaknak, amelyek együtt alkotják a Szentföld katolikus Egyházát.
Jézus Krisztusban testvéries üdvözlettel: Leonardo Card. Sandri Prefektus