Farkas Adrienne beszámolója

Vannak helyek, ahová nem érdemes egyedül menni, egész egyszerűen azért, mert helyismeret és speciális tudás nélkül az élmény elvész. Ilyen hely a Szentföld. Kell valaki, aki tudja, hogy mi dolga volt itt Istennek és kell valaki, aki megmutatja, hogy mi dolguk van itt most az embereknek.

Persze, én is keresni mentem oda. Tudni, hogy van. Tényleg van, úgy ahogyan azt kislány koromban gondoltam és úgy, ahogyan a hittanórákon tanultam. Találkozni azzal a Jézussal, aki ajándékot hozott, míg kicsi voltam és karjában vitt, mikor már nagy lettem és nem voltam képes egyedül tovább csinálni. De nem csak a szívemmel akartam érezni, hanem az értelmemmel tudni. Azért utaztam ferences zarándokként és nem turistaként Izraelbe, mert olyan vezetőre volt szükségem, aki minden kérdésemre választ tud adni. Aki ismeri a ferenceseket, tudja, hogy velük lenni jó, mert nevetni fogunk, örülni minden szépségnek, akkor is, ha az nem a mi hitünk szerint szép.

Assisi Szent Ferencre, és követőire bízta 800 évvel ezelőtt a Szentatya a legszentebb helyek őrzését, és a mi napig, megszakítás nélkül ez a rend képviseli meghatározó módon a nyugati kereszténységet Jézus szülőhelyén. Ha kell, az életüket adják a közel-kelet konfliktusokban, bár sietve jegyzem meg: a mai Izrael a turisták paradicsoma, a szent helyek környékén senkit sem fenyeget veszély, minden a látogatók kényelmét szolgálja, ne feledjük a turizmus az ország egyik legfontosabb bevételi forrása.

A zarándoklat vezetője P. Tóth Vencel a Magyarországi Ferences Rend szentföldi megbízottja volt, vagyis az a személy, aki a hazai testvérek és kinti Kusztódia, vagyis a szentföldi ferences Őrség között tartja a kapcsolatot, egyébként pedig tudós teológus. Vencel atya mellett velünk volt egy Izraelben élő magyar idegenvezető, Bodrogi Zsuzsa, aki keretbe foglalta a mi újszövetségi kötődésű világlátásunkat. Amit a mindennapokról és zsidó hagyományokról mesélt, egyszerre adott ószövetségi támaszt és modern perspektívát.

A Földön sehol nem ér össze úgy a múlt és a jövő és a föld és az ég mint itt, közhely, de így van. Azon a sziklán készült feláldozni Ábrahám, Izsákot, ahol az a Templom állt Jeruzsálemben, amiből mára csak a Siratófal maradt, és ahonnan Mohamed lova elrugaszkodott, hogy felugorjon az égbe. De miért jó éppen ferences zarándoknak lenni itt? Azért, mert mindenhova bejuthatunk, bár tudni kell, hogy a legszentebb helyek – például a Golgota sziklája, ahol a kereszt állott, vagy a Betlehemi Születés Barlang ortodox keresztény kézen vannak, pusztán ezért mert nagy Konstantin császár anyja, Szent Ilona azonosította őket 326-ban, és ő építette föléjük az első bazilikákat. Bár ezeket az épületeket többször átépítették, a bizánci hitű keresztények tulajdonában maradtak.

A Szent Sír Bazilikában minden nagy keresztény egyháznak ( a protestánsokat kivéve) van egy kis területe, a ferenceseké a Szent Sír környéke, az a hely, ahol, Jézus feltámadt – ez néhány méterre volt a keresztfától. Mindenkinek ajánlom, hogy az Izrael Múzeumban a Holt tengeri tekercsek mellett nézze meg a Jézus korabeli Jeruzsálem körülsétálható makettjét, egyből érteni fogja, hogy az Újszövetségben szereplő helyszínek hogyan helyezkedtek el. A Getsemáni-kert viszont teljesen a ferenceseké, aki velük jön, talán be is léphet a kétezer éves olajfák közé, ahol 51 éve szolgál egy ferences atya, aki hiába vár arra, hogy lesz, aki leváltja. Kevesen vannak, nincs utánpótlás. Ott jártunkkor éppen metszették azokat a fákat, amik látták Jézust vért verejtékezni, kaptunk néhány olajágat, ami hazahozhattunk.

Jó zarándoknak lenni itt azért is, mert hajnalban imádkozhatjuk végig a Via Dolorosát, amikor még nincs rajtunk kívül senki az utcákon, azért akinek van füle a halláshoz, érzékeli a gúnyolódók kacagását, a földre roskadó gyenge térdek ütődést és a keresztfa zuhanást, és érzi az iszonyatot, ami Mária szívébe hasított, mikor ezt látta. Ha az ember ferencesekkel megy, pirkadatkor a Szentsír mellett imádkozhat, és magában ujjonghat, hogy bár nem kérdezte senki, hogy akarja-e, de mégis, milyen jó, hogy kereszténynek született és van számára feltámadás.

Attól még, hogy az ember zarándok, megkóstolhatja a világ legjobb kávéját a jeruzsálemi zsidó negyedben, hajnalban, amikor még csak a kedves arab fiú boltja van nyitva, és még meleg a Hámán füle, a datolyakrémmel töltött aprósütemény. Táncolhat a bar-micvós fiúkat ünneplő dobosok féktelenül boldog zenéjére a Sion-kapunál, és megérezheti, hogy mennyire erős az az asszonyi energia, ami a Siratófal női oldalán gyűlik össze. Sok száz nő, a pici babától a töpörödött vénasszonyig. Együtt nevetnek, esznek, isznak, beszélgetnek, átkiabálnak férfiaknak, tepsistül adják át a süteményt, gyereket szoptatnak, öreget etetnek, imádkoznak, olvasgatnak. Erősek, mert együtt vannak, és itt van velük az Isten. Egy zarándok is idétlenkedhet a Holt-tengerben, amiben nem lehet úszni, mert kidob a sós víz, és az a jó, hogy van körülötte egy csomó jó keresztény, aki elvezeti a csaphoz, mikor nagy ésszel kinyitja a szemét, amit előzőleg bepakolt a sós iszappal.

El lehet menni a Genezáreti-tóhoz úgy is, hogy csak turisták vagyunk, de felkészülünk, hogy ez a Föld legalacsonyabban fekvő tava, és elgyönyörködünk a szépségén. De azért más, mikor azon a helyen hallgatunk szentmisét, ahol Jézus a nyolc boldogságról beszélt. Mindenhol, mediterrán virágok, a nap szikrázik a tó vizén, fodrozza a szél a hullámokat, kiugrik egy hal, siklik egy bárka, ha kilépne most belőle valaki és elindulna felém a vízen járva, azt mondanám, hát persze, tudom, hogy Te vagy az!

Betlehemben az ember sok mindnet megért, főleg azt, hogy semmi nem az, aminek mondják. A betlehemi barlang nem a számkivetettség helye, hanem a világ legbékésebb pontja, ahol védettségben, a fogadó zajos tömegétől távol, melegben, szeretetben születhetett meg a Megváltó. Akkor itt ért össze a föld és az ég.

Izrael sok. Zajos, élénk, nagyon konkrét, minden valóságos és megfogható. Ahhoz egy élet kell, hogy helyére kerüljön a zsidó negyedben tett időutazás, a sivatag virágzása, a beduin sátrak, a sivatagban, sós vízzel nevelt ültetvények, a Tábor hegyének időtlen ragyogása, a fordítva olvasandó szavak, a színek, a rángató arab kereskedőkezek. A humusz ínycsiklandozó lágysága és a gyerekkori emlékek, amik Názáretben szakadnak ki a tudattalanság homályából, a gépfegyveres rendőrök és Akkó férfias, keresztes világa.

Ferences zarándoklatok: http://www.szentfold.com

Farkas Adrienne

Nagypénteki gyűjtés a Szentföld javára

Jeruzsálem

Jeruzsálem

A Nagypénteki gyűjtésre való emlékezés, azt jelenti, hogy fölidézünk egy apostoli korra visszanyúló kötelességet. Ezt Szent Pál tanúsítja, amikor így ír a Galatákhoz:

Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni (2,10).

Ezt erősíti meg a korintusi és római hívek felé is (1Kor 16; 2Kor 8-9; Róm 15):

ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (Róm 15,26).

Ezekkel a szavakkal fordul Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa az egyetemes egyházak pásztoraihoz, hogy lehetőségükhöz mérten anyagilag is támogassák a Jeruzsálemben, Izraelben illetve Palesztinában, Jordániában és a környező közel-keleti országokban élő keresztényeket.

A Szentföld az egész Egyház testvériségét várja és szeretné viszonozni annak, az útja során felmerülő kegyelem és fájdalom tapasztalatának megosztásában. Mindenekelőtt el szeretné ismerni a Közel-keletért összegyűlt Püspökök Szinódusának kegyelmét és a ciprusi pápai látogatást. Ezek az események növelték a világ érdeklődését és még több zarándokot vonzottak az Úr Krisztus történelmi nyomdokainak helyszíneire. De érezhető a keleti régiókban a keresztények elleni erőszak kiéleződésének fájdalma is, amelynek hatásai erősen jelen vannak a Szentföldön. A keleti keresztények megtapasztalják a vértanúság aktualitását, és az instabilitás és a béke hiánya miatt is szenvednek. A legaggasztóbb jel a feltartóztathatatlan számkivetés. Egyes helyzetekben egy pozitív jel sem elegendő ahhoz, hogy megforduljon a keresztények emigrációjának fájdalmas tendenciája, amely elszegényíti a fiatal nemzedékek által épített teljes terület életképesebb erőit.

Ezért nekünk is dolgunk a Szentatya bátorításának szavaihoz csatlakozni, amelyet Jeruzsálem, Izrael, Palesztina, Jordánia és a keleti környék országainak keresztényeihez intézett: Soha nem lehet belenyugodni a béke hiányába. A béke lehetséges. A béke sürgős dolog. A béke nélkülözhetetlen feltétele az emberi személyhez és a társadalomhoz méltó élethez. A béke a Közel-kelet emigrációja elkerülésének legjobb orvossága (XVI. Benedek pápa záró homíliája a Közel-keleti Szinóduson).

A gyűjtésre buzdító jelen felhívás a béke ügyét is szem előtt tartja, amelynek a Szentföld testvérei és nővérei hatékony eszközök szeretnének lenni az Úr kezében egész Kelet javára.

Ez a húsvét felé tartó nagyböjti időszak kezdetére esik és Nagypénteken éri el csúcspontját, vagy más ennél kedvezőbb alkalommal, helyi kontextustól függően. De a gyűjtés a megszokott úton nélkülözhetetlenül a szeretett Föld keresztényeinek életének előmozdítására folyik be.

A Keleti Egyházak Kongregációja ezeknek az Egyházaknak a lelkipásztori, nevelési, jóléti és karitatív szükségleteinek a szóvivője. Hála az egyetemes szolidaritásnak, ezek a hozzá tartozó népek szenvedéseiben és reményeiben meg fognak maradni, az ökumenikus és a vallásközi együttműködést is támogatva. Hálát fognak adni Istennek és meg fogják védeni az egyes személyek és a közösség jogait és kötelességeit, a személyes gyakorlattól és a vallásszabadság nyilvánosságától kezdve. A szegények oldalán fognak elhelyezkedni, mindenféle diszkrimináció nélkül, hozzájárulva a Közel-kelet szociális felemelkedéséhez. Legfőképp így fogják az evangéliumi boldogságokat megélni a megbocsátásban és a kiengesztelődésben.

Benedek pápa felhívja figyelmünket, hogy merjünk tovább haladni a gesztusokon túl a dicséretre méltó konkrét segítségig. A kapcsolatnak intenzívebbnek kell lennie, hogy el lehessen érni „egy Jézus Földjén lehorgonyzott igazi lelkiséget”.

A Szentatya nevében bizalommal mondok köszönetet a lelkipásztoroknak és a teljes egyház híveinek, nagylelkűségük megerősítéséért. Őszinte köszönet a Latin Egyháztól a Jeruzsálemi Patriarkális Egyházmegyének és a Ferences Kusztódiának, mint ahogy a Melchita, Maronita, Sira, Armena és Caldea Egyházaknak, amelyek együtt alkotják a Szentföld katolikus Egyházát.

Jézus Krisztusban testvéries üdvözlettel: Leonardo Card. Sandri Prefektus